Hazánk: Magyarország

Elhelyezkedése 

A nemzeti park a Duna Sió-torkolata és az országhatár, valamint a Dráva mentén helyezkedik el. A Duna–Dráva Nemzeti Park 1996-ban jött létre, több, már korábban is védetté nyilvánított terület beolvasztásával. Kiterjedése mintegy 50.000 ha. A nemzeti parkért is felelős Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság működési területe kiterjed Baranya és Tolna megye teljes területére, Somogy megyére a Balaton déli partja kivételével valamint kisebb részben Fejér és Bács-Kiskun megyére is. A Dél-Dunántúl legnagyobb része dombság, amelyből szigetként emelkedik ki a Mecsek és a Villányi-hegység. A dombvidéket keletről és délről a Duna és a Dráva hordalékával feltöltött síkságok szegélyezik, így a védelem alatt álló területeken nagyon sokféle élőhely tanulmányozható.

Természetvédelmi területek 

• Babócsai Basa-kert Természetvédelmi Terület: a monda szerint a babócsai végvárat ostromló pasa valamelyik felesége hozta be a nárciszt távoli hazájából, ami azóta jelentősen elszaporodott, s ma Európa legnagyobb összefüggő nárciszos területe.
• Baláta-tó Természetvédelmi Terület: a Baláta-tó egy nádasos, mocsaras, zsombékos, lefolyástalan ősláp, a tó melletti réten kosborok nyílnak. Az erdőszéleket a szép királyné gyertyája díszíti. A hüllők közül a keresztes vipera és ennek fekete változata is él a területen.
• Bikácsi Ökör-hegy Természetvédelmi Terület: a terület 1987 óta védett. Csak mintegy másfélszáz méterre emelkedik ki, de így is kitűnik a többi bucka közül. Védettségének elsődleges oka a fekete kökörcsin előfordulása.
• Bölcskei Tátorjános Természetvédelmi Terület: a gyűrűsi löszvölgyek része a bölcskei tátorjános. A Balatonkenesén bukkantak rá először a kiveszettnek hitt tátorjánra, majd a nyolcvanas években a botanikusok Bölcske határában is találtak tátorjánt. A túlélés magyarázata az, hogy a Leányvári-dűlő Fürge-völgyéből kiemelkedő löszdombot nem tartották érdemesnek a feltörésre, megművelésre.
• Csokonyvisontai Fás Legelő Természetvédelmi Terület: a földdarab máig megőrizte a Somogy-megyére egykor jellemző legelőerdő gazdálkodás nyomait.
• Dunaszekcsői Löszfal Természetvédelmi Terület: a löszleszakadás 15 kilométer hosszú és még ma is állandóan alakul. Áradásokkor ugyanis a Duna alámossa, és ilyenkor kisebb-nagyobb darabok szakadnak le, csúsznak bele a vízbe. A terület a dunai madárvonulás jelentős állomása.
• Fekete-hegy Természetvédelmi Terület: a botanikusok összesen 48 védett növényfajt mutattak ki erről a területről.
• Kistápéi Láprét Természetvédelmi Terület: a kistápéi láprét a régvolt mocsarak emlékét idézi. A buckák között folyó és halastóvá duzzasztott Malom-patak megváltoztatta a terület mikroklímáját. A tartósan vízlepte részeken megindult a tőzegesedés, ahol olyan jégkorszakbeli fajok fennmaradása biztosított, mint például a védett zergeboglár. A töltés mögötti láprét két ritka orchideaféle otthona: a szúnyoglábú bibircsvirágé és a hússzínű ujjaskosboré
• Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület: a látrányi puszta tó volt egykor, a Balaton lefűződött öble. A hosszan elnyúló buckák tetején homokpusztagyep található. A buckák közötti mélyedésekben pedig megáll a víz, ezért érthető, hogy kis területen sokféle növény- és állatfaj találja meg életfeltételeit.
• Mohácsi Történelmi Emlékhely Természetvédelmi Terület: Az emlékhelyet a csata 450. évfordulóján avatták fel 1976. augusztus 29-én.
• Nagybereki Fehér-víz Természetvédelmi Terület: a Nagyberek a múlt század közepéig tó volt, de a Balaton vízszintjének a Sió szabályozása miatti esése következtében magasabban fekvő hátai szárazra kerültek. A területet csatornarendszerrel szabdalták fel és csak az övcsatornánál mélyebben fekvő részek őrizték meg többé-kevésbé eredeti állapotukat. A nagy kócsag, a bakcsó, a vörös és szürke gém, a kékbegy és a barna rétihéja élőhelyei fokozott védettséget élveznek.
• Nagy-Mező – Arany-Hegy Természetvédelmi Terület: A Zengő lábánál elterülő Nagy-mező nevének megfelelően hatalmas kiterjedésű. Déli részét legelőként használták. Sajnos ezzel felhagytak, pedig éppen a legeltetés biztosította a fokozottan védett bánáti bazsarózsa és tavaszi hérics fennmaradását. Ezeket ugyanis a legelő állatok mérgező voltuk miatt elkerülték. Az Arany-hegy értéke a bodzaszagú ujjaskosbor.
• Németkér Látó-hegy Természetvédelmi Terület: a németkéri Látó-hegyen és környékén az Ős-Sárvíz elhagyott medréből hordta ki a homokot a szél, melyet erdősítéssel próbált az ember megkötni. A Látó-hegy maga egy 152 m magas homokbucka. Javarészt homoki legelők és lábánál láprétek húzódnak. A buckák közötti nedves láprétek növényei a hússzínű ujjaskosbor, a mocsári nőszőfű. A meredekebb bányafalakban gyurgyalagok, lappantyúk és barázdabillegetők fészkelnek.
• Pacsmagi-tavak Természetvédelmi Terület: a Kaposba ömlő Koppány-patak felduzzasztásával keletkezett az az öt halastó, melyek mára eliszaposodtak és rengeteg madár számára biztosítanak élőhelyet. Az alig félezer hektáron 54 madárfaj fészkel és vonuláskor 111 faj talál pihenőhelyet.
• Rinyaszentkirályi-erdő Természetvédelmi Terület: a rétisasok kedvelt fészkelőhelye és éppen ezért e faj magyarországi populációjának megmentése céljából kiemelkedő jelentőségű.
• Somogyvári Kupavár-hegy Természetvédelmi Terület: I. László király 1091-ben apátságot alapított itt, valamint bazilikát, kolostort, ispáni székhelyet építtetett a Kupavár-hegyen. Lakói az általa behívott franciaországi Saint-Gilles bencés szerzetesei voltak.
• Szakadáti Legelő Természetvédelmi Terület: az őszi füzértekercs Tolna megyéből elsőként a szakadáti dombokról került elő. Ez az apró orchideafaj a birkalegelőnek használt völgy eldugott oldalágának egy kis területén virágzott nagyobb számban. 1989-ben ez a kis terület kapott védettséget.
• Szársomlyó Természetvédelmi Terület: a Szársomlyó északi és déli oldalának klímája különböző, mert a csupasz déli lejtő nappal hamarabb felmelegszik, viszont a benőtt északi éjszakánként lassabban hűl le. Így a fokozottan védett magyar kikerics már január-februárban virágzik. A Villányi-hegység, és ezen belül a Szársomlyó sok növény egyedüli magyarországi élőhelye. Többek között itt él a bakszarvú lepkeszeg, a törpe szádorgó és a korongos lucerna.
• Szedresi Tarka Sáfrányos Természetvédelmi Terület: a névadó tarka sáfrány és a tavaszi hérics védett. Az errefelé legelő jószágok nem fogyasztják el e két növényt, ugyanis leveleik mérgezőek.
• Szentegáti-erdő Természetvédelmi Terület: a vörös kánya és a fekete gólya fészkelőterülete. Mindkét faj nagyon kényes, a legkisebb háborgatást sem viselik el.
• Villányi Templom-hegy Természetvédelmi Terület: A villányi templomhegyen – nevével ellentétben – nem áll templom. Az a hegy lábánál épült fel, a hegytetőn pedig kőbánya nyílt, ahol a kőbányászok tárták fel a Templom-hegy ammonita-maradványait.